Projekt leírása
Volt egyszer egy közös pályázata a Goethe Intézetnek és a Nemzeti Színháznak 2008 végén. Akkoriban jutott eszembe, hogy nem csak a fotóimat, de a novelláimat is érdemes lenne pályáztatni. Első lépésben rákerestem a novellapályázat kifejezésre, és ez a pályázat is köztük volt. Nem az eredeti oldal jött be, hanem valami pályázati gyűjtőhely. Nem szeretem elolvasni a díjazást, nehogy beleéljem magam, így az is elkerülte a figyelmemet, hogy ez tulajdonképpen egy jelentkezés. A Goethe Intézet pedig elég bizalmat adott ahhoz, hogy ne gyanakodjak szöveglopási kísérletre. Gipsz című novellámmal pályáztam akkor több helyre is, így nyertem díjat például a Nők Lapja és az Író Akadémia pályázatán. Megjött az eredmény, felvettek a drámaíró kurzusra. Addig a pontig nem gondoltam volna, hogy én valaha is drámai szövegeket fogok írni.
A munka során először szövegeket kellett gyűjtenünk tömegközlekedési eszközökön, rövid dialógusokat kellett írnunk, amiket színészek olvastak fel, és sokat beszélgettünk a színházról, a szövegek működéséről. Érdekes volt élőben hallani azt a dialógust, amit előző este írtam. Sokat tanultam belőle, és meg is szerettem a drámaírást. Az egyik alkalommal szövegek dramatizálásával foglalkoztunk, amikor senki sem akart jelentkezni közülünk a saját írásával. Végül ketten tettük csak fel a kezünket. Én a Karácsony előtt című novellámat vittem. A workshop alaptémáját a rendszerváltás huszadik évfordulója adta, így én ebből a novellából fejlesztettem tovább a diktatúráról és rendszer(nem)váltásról szóló darabomat. A munka három hónapon át tartott, amiben voltak rövidebb, intenzív közös részek, és hosszabb, önálló írói részek.
A harmadik hónap végén pedig felolvasószínház keretében kerültek bemutatásra a legjobb darabok részletei. Ja, és igen jó a művészbüfé a színházban.
A műhelymunkát vezette: Lengyel Anna dramaturg, és Márton László író, közreműködtek a Nemzeti Színház színészei: Bánfalvi Eszter, László Attila, Mertz Tibor, Miklós Marcell, Péterfy Bori, Rába Roland és Szalay Marianna.
After the fall: port.hu napvilag.net budapest23.eu
Részlet a darabból
| Szomszéd nő: | Úgy hallottuk, hogy megint lesz bűnössorsolás. |
| Szomszéd Lány: | (Őszinte lelkesedéssel.) Én úgy izgulok. Ez lesz az első bűnössorsolás, amit felnőttként hallhatok. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Az az igazság, hogy előtte még egy kicsit … sajnáltam is őket. |
| Apa: | Gyerekség! Mostanra már minden bizonnyal elmúlt. A mai újság közöl egy figyelemre méltó cikket az eljárás pozitív pszichikai hatásairól. Hiába, ezért tartunk sokkal előrébb, mint más országok. Itt nincsen felesleges sajnálat. |
| Anya: | Azért nem lenne jó, ha közülünk… |
| Apa: | Ugyan! Tudod, hogy nincsenek véletlenek. A véletlenszerűséget már évekkel ezelőtt felszámolták. |
| Szomszéd nő: | De mégiscsak sorsolnak. |
| Anya: | Igen, sorsolják, és nem kinyomozzák. |
| Apa: | Nyomoznak, vagy sorsolnak, az mindegy. Aki bűnös az, előbb-utóbb vallani is fog. Ebben az országban rend van. Ha itt becsuknak valakit, akkor az biztosan el is követett valamit. A statisztikákból kiderül, hogy legtöbbször pénzért ellenséges ügynöknek állnak. Érthetetlen, hogy miért, hiszen itt mindent megkapnak az államtól. |
| Szomszéd nő: | Állítólag megkínozzák azokat, akik ellenállnak. |
| Anya: | Tényleg? |
| Szomszéd nő: | Úgy hallottam, hogy a csontjukat törik, meg letépik a körmüket, végül leütik a fejüket. |
| Anya: | Ez igaz? |
| Apa: | Azért ez túlzás. Ilyen sosem történhet egy demokratikus országban. Tény azonban, hogy az ellenség ügynökei fájdalomtűrő kiképzést kapnak, ezért kell őket fájdalommal megtörni. Aki viszont ártatlan, annak nincs mitől félnie. |
| Szomszéd nő: | A fájdalmaktól nem lehet nem félni. Emlékszem, hogy gyerekként mennyire féltem a veréstől. A vért sem bírtam az orvosnál. És ez mostanra sem változott. Ezt nem tudták eltűntetni belőlem. Én, én nem tudnám magam önként odaadni… |
| Apa: | Nem menne be, ha kisorsolnák? |
| Szomszéd nő: | Én… |
| Szomszéd Lány: | Én bevinném. Szó nélkül. Az embereknek kötelessége segíteni a másik emberen. |
| Szomszéd nő: | Miért sorsolnának ki, nem csináltam semmi olyat. |
| Apa: | Akkor meg mitől fél? |
| Anya: | Mi van, ha kisorsolják? |
| Apa: | Akkor minden bizonnyal bűnös is, és megérdemli. |
| Fiú: | Én bemennék, ha kisorsolnának, és vállalnám a fájdalmakat is, amik rám várnak. |
| Anya: | De hiszen nem követtél el semmit! Ugye? |
| Szomszéd nő: | De ha kisorsolják? |
| Fiú: | Beismerek mindent, ahogyan az iskolában tanultuk. |
| Anya: | Ha nem is követtél el semmit? |
| Fiú: | Ha kisorsolnak, akkor biztosan el is követtem, csak még nem tudok róla. Majd ott biztosan elmondják, hogy miben is találtak bűnösnek. |
| Szomszéd nő: | Rettenetesen fájhat egy körömletépés… |
| Apa: | Mondtam már, hogy olyan itt nincs. Ráadásul, ha mindent beismer, akkor mellőzik a kényszerítő eszközök alkalmazását. Szépen legépelik a vallomását, aláírja, lepecsételik, elteszik egy iratgyűjtőbe. Pont, mint nálunk, az Előre Tervező Hivatalban. |
| Szomszéd nő: | Semmi fájdalom? Ugyan. Csak bemegy az ember, aláírja, aztán meg jön haza. Persze. Még sosem találkoztam olyannal, aki a bűnössorsolás után visszajött volna. |
| Apa: | Miért, talán olyannal találkozott, akit kisorsoltak? Meséljen! |
| Szomszéd nő: | Nem, még soha, de hallottam… |
| Apa: | Miket hallott? |
| Szomszéd nő: | Hogy, hogy… |
| Apa: | Hogy? |
| Szomszéd nő: | Hogy az borzalmas. Igenis, hallottam, hogy egyszer valahogy pár napra sikerült visszajönnie valakinek. Nem volt haja, se foga. Hiányoztak a körmei, és… |
| Apa: | Ugyan! |
| Szomszéd nő: | Nekem egy megbízható ismerősöm mondta, aki a saját szemével látta. |
| Apa: | Akkor… Az biztosan már az ítélet-végrehajtás után lehetett. |
| Fiú: | Miért, milyen az ítélet-végrehajtás? |
| Apa: | Még nem tanultátok? |
| Fiú: | Még nem. |
| Apa: | Nem tudom milyen mélységben tartalmazza majd a tananyag, nem akarlak összezavarni. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy az elítélt az örökre törvényen kívülivé válik. Bármit meg lehet vele tenni. Bármit. |
| Szomszéd nő: | Én mondtam. |
| Apa: | Mert megérdemli. |
| Rádió: | (Leugrik a polcról, és a konyha közepére perdül.) Következzen a régen várt bűnössorsolás! (Induló csendül fel, aminek dallamára masírozik.) |
| Anya: | (Elhaló hangon.) Bűnössorsolás. |
| Apa: | Á, már tényleg régen várjuk. |
| Szomszéd nő: | Akkor mi megyünk is, nem akarunk zavarni, éppen csak… |
| Apa: | Á, dehogy zavarnak. Maradjanak, hallgassuk együtt! |
| Apa: | Hívd be a kislányt! Hadd hallja ő is! |
| Anya: | (Próbál kiabálni, de nehezen sikerül.) Sára! Sára! (Vár, majd maga elé.) Kezdődik a bűnössorsolás. |
| Lány: | De én már itt vagyok rég. |
| Anya: | Már itt is van. |
| Anya: | (A lányhoz.) Majd ha mondjuk, hogy bűnös, mondjad te is! Mindig mondjad! |
| Rádió: | (A zene elhalkul, megáll.) Ezennel kezdetét veszi a bűnössorsolás. (Harsonaszó.) Az Állami Szerencsétlenségkiosztó Hivatal közleménye: Tekintettel az ország népének kívánságára, ismételten bevezetjük a bűnössorsolást. Mai nyerteseink a következő személyek: államellenes felforgató tevékenység: X-X-Y. |
| Apa: | Bűnös! |
| Mindenki: | Bűnös! |
| Anya: | (A lányhoz.) Mondjad te is! |
| Rádió: | Földrengéskár okozása: J-V-S. |
| Apa: | Bűnös! |
| Mindenki: | Bűnös! |
| Rádió: | Pártkáromlás és világnézeti elhajlás: I-N-R-I. |
| Mindenki: | Bűnös! |
| Rádió: | Belvizesedés: J-F-K. |
| Mindenki: | Bűnös! Bűnös! |
| Rádió: | Űrkutatási programunk hátráltatása: P-G-I. |
| Szomszéd nő: | Nem is hátráltattam semmit! |
| Rendőr 99: | (Kinyitja a szekrényajtót, és a közönséghez.) De még mennyire, hogy hátráltatta! A saját szememmel láttam! (Bezárja az ajtót.) |
| Apa: | Bűnös! (Egyszerre.) |
| Szomszéd lány: | Bűnös! |
| Fiú: | Bűnös! |
| Lány: | Bűnös! |
| Rádió: | Gratulálunk a nyerteseknek és családjuknak! Népünk bölcs vezetője Á-Á polgártárs… |
| Lány: | Bűnös! |
| Mindenki döbbenten néz. Rendőr 99 kivágja a szekrényajtót, és egy felíró tömbbe jegyzetel. | |
| Anya: | Sss! |
| Apa: | Mi?! Én… |
| Anya: | Hagyd! Még kisgyerek. |
| Rendőr 99: | (Maga elé.) Vajon kitől hallotta? (Visszazárkózik a szekrénybe.) |
| Rádió: | Á-Á polgártárs hamarosan intézkedik a rendőri eljárás és a büntetőperük kezdetéről. Az ügyek állásáról hamarosan beszámolunk a nép okulására. (Visszaül a polcra.) |
| Szomszéd nő: | Én, én még csak a közelébe sem mentem az űrkutatásnak. Soha. Azt sem tudom, mi az. |
| Rendőr 99: | (A szekrényből.) De! |
| Anya: | (Maga elé.) Nincs is űrkutatásunk. |
| Apa: | Igazán kellemes meglepetés, hogy körünkből kerülhet ki a mai győztes. Gyerekek, gyerünk! Kapjátok, el, és adjátok át a legközelebbi rendőrnek! |
| Szomszéd nő: | De nekem még dolgom van! Odaég az étel, meg ki kell teríteni a ruhákat, én, én még nem vagyok kész. |
| A fiú és a szomszéd lány is odaugrik a szomszéd nőhöz, két oldalról megragadják. | |
| Szomszéd Lány: | Te csak ereszd el! Az én anyám. |
| Fiú: | De én fogtam meg hamarabb! És különben is, nálunk vagyunk! |
| Szomszéd Lány: | Nem érdekel! Majd ha kihúzzák a te anyádat, akkor viheted te a rendőrségre. Ezt itt én viszem! |
| Szomszéd nő: | Na, ebből elég! Nem visz engem senki sehova. (Lerázza magáról a gyerekeket.) |
| Apa: | Ugyan, P-G-M vádlott, ez nem jó vicc! Hallotta, magát húzták ki. Ezzel nagy szerencse érte a családját. Micsoda dicséretet fognak kapni, mikor átadják a hatóságnak. |
| Szomszéd nő: | Engem ugyan nem visznek sehova! |
| Apa: | Azt bizony nem jól teszi. Gondoljon a gyerekeire! Mit fognak enni, hogy fognak tanulni… |
| Szomszéd Lány: | Nem hagyom, hogy miattad bajom legyen. Te, te űrszabotőr! |
| Szomszéd nő: | Na, ebből aztán elég! Gyerünk Marika, megyünk haza! |
| Szomszéd Lány: | Nem vagyok marika! Te meg nem parancsolsz nekem, te államellenes vádlott! |
| Szomszéd nő: | Kuss! (Elkapja a lány fülét.) És most indulunk. |
| Szomszéd Lány: | (Kitépi magát.) Nekem te nem parancsolsz! Nekem ő nem parancsol. (A család felé.) Ugye nem parancsol nekem? |
| Apa: | Az őrizetbe vételig az ön parancsnoka P-G-M polgártárs, de megpróbálhatja ön is az őrizetbe vételt. |
| Szomszéd Lány: | Az Állami Szerencsétlenségkiosztó Hivatal nevében! Ezennel őriz… |
| A szomszéd nő lekever egy pofont a lányának, odaugrik a fiú, hogy beavatkozzon. | |
| Szomszéd nő: | Pofán váglak! |
| Apa: | Az általunk nevelt gyermeket meg ne üsse! És a másikat sem kellett volna. |
| Anya: | Hagyja a fiamat! |
| A fiú a konyhaszekrényhez szalad, kinyitja, rendőr 99 felriad. | |
| Rendőr 99: | Mivan? |
| Fiú: | J-J-M jelenti Rendőr 99-nek! Bűnössorsoláson nyertes személy tartózkodik a konyhában! |
| Rendőr 99: | Mi? |
| Fiú: | Ott áll, de el akar menni. |
| Rendőr 99: | Menjen. (Ásít.) Ilyenkor az a dolga. Bemegy a rendőrségre. |
| Fiú: | De nem oda akar menni. Azért szólok. Érti, nem oda akar. |
| Rendőr 99: | Már felírtam, jelentettem, a felettes hatóság majd intézkedik. |
| Fiú: | Elszökik. |
| Rendőr 99: | Na, idefigyelj fiacskám! |
| Fiú: | Már túl vagyok rajta! |
| Rendőr 99: | (Gúnyosan.) Polgártárs. Nem tehetek semmit. Jelenleg titkos megfigyelésen veszek részt, nem fedhetem fel a kilétemet. (A többiek felé.) Ne bámuljanak! (Megint a fiúhoz.) De ne izgulj, úgyis bármikor elkaphatjuk őket. Bármikor. Most pedig csukd szépen vissza a szekrényajtót! |
| Fiú: | Én… |
| Rendőr 99: | Akár téged is… |
| A fiú becsukja az ajtót, és csalódottan visszamegy a többiekhez. | |
| Fiú: | Nem tehetek semmit. |
| A szomszéd nő karon ragadja a lányát, és kirángatja. | |
| Fiú: | Miért ellenkezett, hiszen tudja, hogy ez helytelen. |
| Anya: | Mert félt. Félt, mint te a műtét előtt. |
| Apa: | Nem szükséges emlékeztetned. |
| Anya: | Én csak próbáltam megvilágítani… |
| Apa: | Majd én. Nagyon nagy a szülők felelőssége gyermekeik érzelmi képzésében. Tudod, ha túl sok az ifjúkori érzelmi tapasztalat, akkor fennáll a veszély, hogy nem sikerül megfelelően a beavatkozás. Előfordulhatnak bizonyos maradványérzelmek. |
| Anya: | (Maga elé.) Érzelemmaradványok. |
| Apa: | De te megnyugodhatsz, mi tökéletesen odafigyeltünk a képzésedre. Az én beosztásomban nem is engedhetem meg magamnak, hogy lazán vegyem az előírásokat. Ugye? |
| Anya: | Igen, igen. Ahogy apád mondja. |
| Fiú: | Igazán örülök, és észből köszönöm, hogy ilyen nagy hangsúlyt fektettek társadalmi hasznosságom kifejlesztésére. |
| Apa: | Nincs mit, ez a kötelességünk. |
| Anya: | Nincs mit. Ezt kell tennünk. |
Képek a munkáról
A képekre kattintva a galériába juthatsz, ahol az összes képet megnézheted.
