fields
Főoldal »  Bejegyzések » ( )

Szívtelenség

Projekt leírása

Volt egyszer egy közös pályázata a Goethe Intézetnek és a Nemzeti Színháznak 2008 végén. Akkoriban jutott eszembe, hogy nem csak a fotóimat, de a novelláimat is érdemes lenne pályáztatni. Első lépésben rákerestem a novellapályázat kifejezésre, és ez a pályázat is köztük volt. Nem az eredeti oldal jött be, hanem valami pályázati gyűjtőhely. Nem szeretem elolvasni a díjazást, nehogy beleéljem magam, így az is elkerülte a figyelmemet, hogy ez tulajdonképpen egy jelentkezés. A Goethe Intézet pedig elég bizalmat adott ahhoz, hogy ne gyanakodjak szöveglopási kísérletre. Gipsz című novellámmal pályáztam akkor több helyre is, így nyertem díjat például a Nők Lapja és az Író Akadémia pályázatán. Megjött az eredmény, felvettek a drámaíró kurzusra. Addig a pontig nem gondoltam volna, hogy én valaha is drámai szövegeket fogok írni.

A munka során először szövegeket kellett gyűjtenünk tömegközlekedési eszközökön, rövid dialógusokat kellett írnunk, amiket színészek olvastak fel, és sokat beszélgettünk a színházról, a szövegek működéséről. Érdekes volt élőben hallani azt a dialógust, amit előző este írtam. Sokat tanultam belőle, és meg is szerettem a drámaírást. Az egyik alkalommal szövegek dramatizálásával foglalkoztunk, amikor senki sem akart jelentkezni közülünk a saját írásával. Végül ketten tettük csak fel a kezünket. Én a Karácsony előtt című novellámat vittem. A workshop alaptémáját a rendszerváltás huszadik évfordulója adta, így én ebből a novellából fejlesztettem tovább a diktatúráról és rendszer(nem)váltásról szóló darabomat. A munka három hónapon át tartott, amiben voltak rövidebb, intenzív közös részek, és hosszabb, önálló írói részek.

A harmadik hónap végén pedig felolvasószínház keretében kerültek bemutatásra a legjobb darabok részletei. Ja, és igen jó a művészbüfé a színházban.

A műhelymunkát vezette: Lengyel Anna dramaturg, és Márton László író, közreműködtek a Nemzeti Színház színészei: Bánfalvi Eszter, László Attila, Mertz Tibor, Miklós Marcell, Péterfy Bori, Rába Roland és Szalay Marianna.

After the fall: port.hu napvilag.net budapest23.eu

Részlet a darabból

Szomszéd nő: Úgy hallottuk, hogy megint lesz bűnössorsolás.
Szomszéd Lány:  (Őszinte lelkesedéssel.) Én úgy izgulok. Ez lesz az első bűnössorsolás, amit felnőttként hallhatok. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Az az igazság, hogy előtte még egy kicsit … sajnáltam is őket.
Apa: Gyerekség! Mostanra már minden bizonnyal elmúlt. A mai újság közöl egy figyelemre méltó cikket az eljárás pozitív pszichikai hatásairól. Hiába, ezért tartunk sokkal előrébb, mint más országok. Itt nincsen felesleges sajnálat.
Anya: Azért nem lenne jó, ha közülünk…
Apa: Ugyan! Tudod, hogy nincsenek véletlenek. A véletlenszerűséget már évekkel ezelőtt felszámolták.
Szomszéd nő: De mégiscsak sorsolnak.
Anya: Igen, sorsolják, és nem kinyomozzák.
Apa: Nyomoznak, vagy sorsolnak, az mindegy. Aki bűnös az, előbb-utóbb vallani is fog. Ebben az országban rend van. Ha itt becsuknak valakit, akkor az biztosan el is követett valamit. A statisztikákból kiderül, hogy legtöbbször pénzért ellenséges ügynöknek állnak. Érthetetlen, hogy miért, hiszen itt mindent megkapnak az államtól.
Szomszéd nő: Állítólag megkínozzák azokat, akik ellenállnak.
Anya: Tényleg?
Szomszéd nő: Úgy hallottam, hogy a csontjukat törik, meg letépik a körmüket, végül leütik a fejüket.
Anya: Ez igaz?
Apa: Azért ez túlzás. Ilyen sosem történhet egy demokratikus országban. Tény azonban, hogy az ellenség ügynökei fájdalomtűrő kiképzést kapnak, ezért kell őket fájdalommal megtörni. Aki viszont ártatlan, annak nincs mitől félnie.
Szomszéd nő: A fájdalmaktól nem lehet nem félni. Emlékszem, hogy gyerekként mennyire féltem a veréstől. A vért sem bírtam az orvosnál. És ez mostanra sem változott. Ezt nem tudták eltűntetni belőlem. Én, én nem tudnám magam önként odaadni…
Apa: Nem menne be, ha kisorsolnák?
Szomszéd nő: Én…
Szomszéd Lány:  Én bevinném. Szó nélkül. Az embereknek kötelessége segíteni a másik emberen.
Szomszéd nő: Miért sorsolnának ki, nem csináltam semmi olyat.
Apa: Akkor meg mitől fél?
Anya: Mi van, ha kisorsolják?
Apa: Akkor minden bizonnyal bűnös is, és megérdemli.
Fiú: Én bemennék, ha kisorsolnának, és vállalnám a fájdalmakat is, amik rám várnak.
Anya: De hiszen nem követtél el semmit! Ugye?
Szomszéd nő: De ha kisorsolják?
Fiú: Beismerek mindent, ahogyan az iskolában tanultuk.
Anya: Ha nem is követtél el semmit?
Fiú: Ha kisorsolnak, akkor biztosan el is követtem, csak még nem tudok róla. Majd ott biztosan elmondják, hogy miben is találtak bűnösnek.
Szomszéd nő: Rettenetesen fájhat egy körömletépés…
Apa: Mondtam már, hogy olyan itt nincs. Ráadásul, ha mindent beismer, akkor mellőzik a kényszerítő eszközök alkalmazását. Szépen legépelik a vallomását, aláírja, lepecsételik, elteszik egy iratgyűjtőbe. Pont, mint nálunk, az Előre Tervező Hivatalban.
Szomszéd nő: Semmi fájdalom? Ugyan. Csak bemegy az ember, aláírja, aztán meg jön haza. Persze. Még sosem találkoztam olyannal, aki a bűnössorsolás után visszajött volna.
Apa: Miért, talán olyannal találkozott, akit kisorsoltak? Meséljen!
Szomszéd nő: Nem, még soha, de hallottam…
Apa: Miket hallott?
Szomszéd nő: Hogy, hogy…
Apa: Hogy?
Szomszéd nő: Hogy az borzalmas. Igenis, hallottam, hogy egyszer valahogy pár napra sikerült visszajönnie valakinek. Nem volt haja, se foga. Hiányoztak a körmei, és…
Apa: Ugyan!
Szomszéd nő: Nekem egy megbízható ismerősöm mondta, aki a saját szemével látta.
Apa: Akkor… Az biztosan már az ítélet-végrehajtás után lehetett.
Fiú: Miért, milyen az ítélet-végrehajtás?
Apa: Még nem tanultátok?
Fiú: Még nem.
Apa: Nem tudom milyen mélységben tartalmazza majd a tananyag, nem akarlak összezavarni. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy az elítélt az örökre törvényen kívülivé válik. Bármit meg lehet vele tenni. Bármit.
Szomszéd nő: Én mondtam.
Apa: Mert megérdemli.
Rádió: (Leugrik a polcról, és a konyha közepére perdül.) Következzen a régen várt bűnössorsolás! (Induló csendül fel, aminek dallamára masírozik.)
Anya: (Elhaló hangon.) Bűnössorsolás.
Apa: Á, már tényleg régen várjuk.
Szomszéd nő: Akkor mi megyünk is, nem akarunk zavarni, éppen csak…
Apa: Á, dehogy zavarnak. Maradjanak, hallgassuk együtt!
Apa: Hívd be a kislányt! Hadd hallja ő is!
Anya: (Próbál kiabálni, de nehezen sikerül.) Sára! Sára! (Vár, majd maga elé.) Kezdődik a bűnössorsolás.
Lány: De én már itt vagyok rég.
Anya: Már itt is van.
Anya: (A lányhoz.) Majd ha mondjuk, hogy bűnös, mondjad te is! Mindig mondjad!
Rádió: (A zene elhalkul, megáll.) Ezennel kezdetét veszi a bűnössorsolás. (Harsonaszó.) Az Állami Szerencsétlenségkiosztó Hivatal közleménye: Tekintettel az ország népének kívánságára, ismételten bevezetjük a bűnössorsolást. Mai nyerteseink a következő személyek: államellenes felforgató tevékenység: X-X-Y.
Apa: Bűnös!
Mindenki: Bűnös!
Anya: (A lányhoz.) Mondjad te is!
Rádió: Földrengéskár okozása: J-V-S.
Apa: Bűnös!
Mindenki: Bűnös!
Rádió: Pártkáromlás és világnézeti elhajlás: I-N-R-I.
Mindenki: Bűnös!
Rádió: Belvizesedés: J-F-K.
Mindenki: Bűnös! Bűnös!
Rádió: Űrkutatási programunk hátráltatása: P-G-I.
Szomszéd nő: Nem is hátráltattam semmit!
Rendőr 99: (Kinyitja a szekrényajtót, és a közönséghez.) De még mennyire, hogy hátráltatta! A saját szememmel láttam! (Bezárja az ajtót.)
Apa: Bűnös! (Egyszerre.)
Szomszéd lány: Bűnös!
Fiú: Bűnös!
Lány: Bűnös!
Rádió: Gratulálunk a nyerteseknek és családjuknak! Népünk bölcs vezetője Á-Á polgártárs…
Lány: Bűnös!
  Mindenki döbbenten néz. Rendőr 99 kivágja a szekrényajtót, és egy felíró tömbbe jegyzetel.
Anya: Sss!
Apa: Mi?! Én…
Anya: Hagyd! Még kisgyerek.
Rendőr 99: (Maga elé.) Vajon kitől hallotta? (Visszazárkózik a szekrénybe.)
Rádió: Á-Á polgártárs hamarosan intézkedik a rendőri eljárás és a büntetőperük kezdetéről. Az ügyek állásáról hamarosan beszámolunk a nép okulására. (Visszaül a polcra.)
Szomszéd nő: Én, én még csak a közelébe sem mentem az űrkutatásnak. Soha. Azt sem tudom, mi az.
Rendőr 99: (A szekrényből.) De!
Anya: (Maga elé.) Nincs is űrkutatásunk.
Apa: Igazán kellemes meglepetés, hogy körünkből kerülhet ki a mai győztes. Gyerekek, gyerünk! Kapjátok, el, és adjátok át a legközelebbi rendőrnek!
Szomszéd nő: De nekem még dolgom van! Odaég az étel, meg ki kell teríteni a ruhákat, én, én még nem vagyok kész.
  A fiú és a szomszéd lány is odaugrik a szomszéd nőhöz, két oldalról megragadják.
Szomszéd Lány:  Te csak ereszd el! Az én anyám.
Fiú: De én fogtam meg hamarabb! És különben is, nálunk vagyunk!
Szomszéd Lány:  Nem érdekel! Majd ha kihúzzák a te anyádat, akkor viheted te a rendőrségre. Ezt itt én viszem!
Szomszéd nő: Na, ebből elég! Nem visz engem senki sehova. (Lerázza magáról a gyerekeket.)
Apa: Ugyan, P-G-M vádlott, ez nem jó vicc! Hallotta, magát húzták ki. Ezzel nagy szerencse érte a családját. Micsoda dicséretet fognak kapni, mikor átadják a hatóságnak.
Szomszéd nő: Engem ugyan nem visznek sehova!
Apa: Azt bizony nem jól teszi. Gondoljon a gyerekeire! Mit fognak enni, hogy fognak tanulni…
Szomszéd Lány:  Nem hagyom, hogy miattad bajom legyen. Te, te űrszabotőr!
Szomszéd nő: Na, ebből aztán elég! Gyerünk Marika, megyünk haza!
Szomszéd Lány:  Nem vagyok marika! Te meg nem parancsolsz nekem, te államellenes vádlott!
Szomszéd nő: Kuss! (Elkapja a lány fülét.) És most indulunk.
Szomszéd Lány:  (Kitépi magát.) Nekem te nem parancsolsz! Nekem ő nem parancsol. (A család felé.) Ugye nem parancsol nekem?
Apa: Az őrizetbe vételig az ön parancsnoka P-G-M polgártárs, de megpróbálhatja ön is az őrizetbe vételt.
Szomszéd Lány:  Az Állami Szerencsétlenségkiosztó Hivatal nevében! Ezennel őriz…
  A szomszéd nő lekever egy pofont a lányának, odaugrik a fiú, hogy beavatkozzon.
Szomszéd nő: Pofán váglak!
Apa: Az általunk nevelt gyermeket meg ne üsse! És a másikat sem kellett volna.
Anya: Hagyja a fiamat!
  A fiú a konyhaszekrényhez szalad, kinyitja, rendőr 99 felriad.
Rendőr 99: Mivan?
Fiú: J-J-M jelenti Rendőr 99-nek! Bűnössorsoláson nyertes személy tartózkodik a konyhában!
Rendőr 99: Mi?
Fiú: Ott áll, de el akar menni.
Rendőr 99: Menjen. (Ásít.) Ilyenkor az a dolga. Bemegy a rendőrségre.
Fiú: De nem oda akar menni. Azért szólok. Érti, nem oda akar.
Rendőr 99: Már felírtam, jelentettem, a felettes hatóság majd intézkedik.
Fiú: Elszökik.
Rendőr 99: Na, idefigyelj fiacskám!
Fiú: Már túl vagyok rajta!
Rendőr 99: (Gúnyosan.) Polgártárs. Nem tehetek semmit. Jelenleg titkos megfigyelésen veszek részt, nem fedhetem fel a kilétemet. (A többiek felé.) Ne bámuljanak! (Megint a fiúhoz.) De ne izgulj, úgyis bármikor elkaphatjuk őket. Bármikor. Most pedig csukd szépen vissza a szekrényajtót!
Fiú: Én…
Rendőr 99: Akár téged is…
  A fiú becsukja az ajtót, és csalódottan visszamegy a többiekhez.
Fiú: Nem tehetek semmit.
  A szomszéd nő karon ragadja a lányát, és kirángatja.
Fiú: Miért ellenkezett, hiszen tudja, hogy ez helytelen.
Anya: Mert félt. Félt, mint te a műtét előtt.
Apa: Nem szükséges emlékeztetned.
Anya: Én csak próbáltam megvilágítani…
Apa: Majd én. Nagyon nagy a szülők felelőssége gyermekeik érzelmi képzésében. Tudod, ha túl sok az ifjúkori érzelmi tapasztalat, akkor fennáll a veszély, hogy nem sikerül megfelelően a beavatkozás. Előfordulhatnak bizonyos maradványérzelmek.
Anya: (Maga elé.) Érzelemmaradványok.
Apa: De te megnyugodhatsz, mi tökéletesen odafigyeltünk a képzésedre. Az én beosztásomban nem is engedhetem meg magamnak, hogy lazán vegyem az előírásokat. Ugye?
Anya: Igen, igen. Ahogy apád mondja.
Fiú: Igazán örülök, és észből köszönöm, hogy ilyen nagy hangsúlyt fektettek társadalmi hasznosságom kifejlesztésére.
Apa: Nincs mit, ez a kötelességünk.
Anya: Nincs mit. Ezt kell tennünk.
   

Képek a munkáról

A képekre kattintva a galériába juthatsz, ahol az összes képet megnézheted.

2008_12_13-175558 2009_01_24-165007 2009_01_24-170120 2009_01_25-221047 2009_01_30-155117 2009_01_30-173626 2009_01_30-174742 2009_01_30-174603 2009_01_30-171509

  • 2009-01-30 00:00