Gábor sosem akart autót venni, eljárt ő biciklivel, meg tömegközlekedéssel. A felesége, Judit, viszont folyton rágta a fülét, hogy autóval mégis kényelmesebb lenne a bevásárlás, a nyaralás, a szülők meglátogatása, és különben is minden ismerősüknek volt már autója. Addig-addig nyaggatta, míg Gábor végre beadta a derekát. Annyi pénzük nem volt, hogy egy újat vegyenek, így egy tapasztalt ismerősük segítségével sorra látogatták a használtautó kereskedőket. Közben beiratkoztak egy tanfolyamra, mert jogosítványa egyikőjüknek sem volt. Az elsősegély oktatásnál még Judit haladt jobban, elsőre le is vizsgázott, míg férjének ismételnie kellett. Közben sikerült találni egy nem is túl öreg, szép állapotú autót, amit megvettek, és a kedves ismerős beállt vele az udvarba. Hétvégenként gyakorta néztek fel a KRESZ könyvből, hogy vessenek egy pillantást a napfényben fürdő piros fényezésre. Judit sokkal gyakrabban pillantott fel, ment ki, takarított, vagy csinált bármi mást. Egyáltalán nem kötötte le a közlekedési szabályok rendszerének megértése. Minden egyes oktatási alkalommal feltett az oktató a korábbi leckék alapján megválaszolható kérdéseket, amikre rendszeresen Gábor tudott elsőként válaszolni a csoportból. Judit eleinte örült, hogy a férje ilyen kiemelkedően teljesít, ám nagyon meglepődött, amikor megírták az első próbatesztet, ugyanis Gáboré lett a legjobb, és az övé a legrosszabb. Hiúsága képtelen volt elviselni azt, ha valaki jobb nála, ezért mindig is kínosan ügyelt rá, hogy nála kevésbé művelt emberekkel barátkozzon. Ezt a szabályt betartotta a férj választásnál is. Történelem és magyar szakos tanári végzettséget és mellé egy gyógypedagógusit szerzett, így mindenhol dicsekedhetett, hogy neki tulajdonképpen három diplomája van. Gábor ugyanakkor egy középfokú OKJ-s végzettséggel bérszámfejtett egy cégnél. Sokszor zrikálta is őt a felesége, de nem azért, hogy tanulásra sarkallja, hanem a felsőbbrendűségét fitogtassa. Gábor jámbor ember volt mindig, így ez nem zavarta, sőt az sem, hogy Judit a szexuális együttléteket is pedagógiai rendszerbe szervezte. Afféle jutalomfalatként juttatott magából férjének, ha az jól teljesített, elmosogatott, levitte a szemetet, vagy lenyírta a füvet, és hosszú időre megvonta tőle, ha sokáig elmaradt a haverjaival, vagy éppen cipővel lépett be a lakásba. A KRESZ tanfolyam volt az első olyan helyzet a közös életükben, ahol Gábor jóval jobban teljesített, mint Judit, aki képtelen volt megérteni a különböző közlekedési helyzetek logikáját, így a paragrafusok szó szerinti bebiflázásával próbálkozott, gondolván ami működött az évszámokkal, az itt is fog. Már csaknem az egész könyvet fújta kívülről, mikor újra tesztet írtak. Sajnos a szó szerint megtanult paragrafusok nem adtak választ arra, hogy az A autó, a B autó, vagy a villamos haladhat át először a kereszteződésen, így ismét csúfos kudarcot kényszerült lenyelni. Legszívesebben sikított volna, mikor megtudta, hogy ismét Gáboré sikerült legjobban. Az oktatás végére sem higgadt le teljesen, mikor férje ránézett a szokásosan naiv tekintetével, és ártatlanul megkérdezte, hogy segítsen-e a vizsgára való felkészülésben. Először Judit tekintete szúrta keresztül, majd a nyelve is. Elmondta mindenféle kis hülyének, akinek semmiféle vizsgatapasztalata sincsen, és csak ne akarja kioktatni őt. Innentől számítható az intim együttlétek megvonása, amit Gábor egyáltalán nem értett, hiszen ő éppen kiválóan teljesített, és még segíteni is akart. Eddig a pontig az ilyen viselkedését mindig jutalmazás követte. Ennek most vége szakadt, és a felesége többet nem közeledett hozzá, korábban ugyanis az volt a rendszer, hogy mindig ő kezdeményezett. Ezek után Gábor megpróbálta kezébe venni az irányítást, de Judit hol a tanulásra hivatkozott, hol meg csak simán elküldte a fenébe. Közelgett a vizsga időpontja, és Judit azt a taktikát választotta, hogy kívülről megtanulja a tesztkönyvet válaszokkal együtt. Ha van a kép bal oldalán A autó, középen B gyalogos, és jobbról kanyarodik a C villamos, akkor a D válasz a helyes. Nem gondolkozott, csak magolt, aminek meg is lett az eredménye, alig három ponttal maradt el a vizsgája Gáborétól, de vele ellentétben fogalma sem volt a közlekedési szabályokról. Kezdett helyre állni az önbecsülése, és már majdnem engedett a férje közeledésének, mikor megkezdődött a műszaki oktatás. Korábban egyikőjük sem mutatott semmiféle affinitást a gépek iránt, fiatal koruk ellenére még a videót is a szomszéd kissráccal állíttatták be. Judit tartotta is magát ehhez, és továbbra is megvetéssel szemlélte a műszaki értelmiséget. Nem így Gábor, aki belejött, és kívülről fújta a leckét, amit nem csak megtanult, de meg is értett. Otthon felnyitotta kis piros autó motorháztetejét, és lelkesen magyarázta a feleségének, aki ezt látványosan unta, hogy hol van a nívópálca, és hogyan kell izzót cserélni. Amint várható volt, kitűnő eredménnyel tette le a vizsgát, és kezdhetett hozzá a vezetéshez, míg felesége az ismétlésnek futott neki. Gábor ismét felajánlotta a segítségét, amivel hosszú időre véget vetett szexuális életüknek. Teltek a hetek, Gábor sikeresen letette a forgalmi vizsgát is, és vezetni kezdett, Judit is túllépet a műszakin, és igyekezett gyorsan elfelejteni a radiál abroncs felépítését. Korábbi harmonikus életük összedőlni látszott, elmúltak a meghitt lenézések, a lesajnáló buksi simogatások, és jöttek a gyilkos pillantások. Gábor egy darabig nem tudott magával mit kezdeni, de szépen lassan elmélyedt az autóápolás rejtelmeiben. Waxok, paszták, madárürülék oldó, fényezésjavítók és krómtisztítók töltötték ki a mindennapjait. Meglepte feleségét a következő fizetésnapon, ugyanis nem adta le az összes pénzt, mint addig, hanem lecsípett belőle, mondván kell kencékre és benzinre. Az önálló gondolkodás apró jelei rettenetesen bosszantották Juditot, de már nem volt mivel büntetnie a férjét, a főtt ételeket ugyanis Gábor anyjától hordták. Még sokáig próbálkozott a vezetés elsajátításával, de nem sikerült előrébb jutnia, és az ötödik sikertelen vizsgához közeledve komolyan felmerült az esélye, hogy soha sem lehet jogosítványa. Ekkor ment bele először, hogy a férje segítsen neki. Nehezére esett, de a vezetési órák nagyon drágák voltak, már a többszörösét elköltötte rájuk, mint Gábor, de nem jutott túl a parkoláson és a kézifékes elinduláson. Kimentek a városon túl egy lepusztult üzem elhagyatott parkolójába. Judit próbálta a férje után csinálni a gyakorlatokat, aki türelmesen magyarázta azok mikéntjét, de nem sok sikerrel. Egyre jobban haragudott rá, mert valamit jobban tudott nála, és ettől a haragtól egyre nehezebben tudott koncentrálni, ami végül abban teljesedett ki, hogy a hátsó lökhárítóval nekikoccant az egyik nyárfának. Nem lett nagyobb baja az autónak, Gábor mégis úgy üvöltött vele, mintha totálkárosra törte volna. Judit még sosem látta ilyennek a férjét, és annyira meglepődött, hogy évek óta először őszintén sírni kezdett. Korábban fegyverként használta ezt az eszközt is, teljesen elértéktelenítve, így Gábor már fel sem vette. Közölte, hogy indulnak haza. Judit eleinte csöndben szipogott, majd egyre gyakrabban szólt bele a vezetésbe. Hamarabb kellene sávot váltani, később indexelni, kevesebbet csúsztatni a kuplungot, gyakrabban vagy ritkábban nézni a tükörbe, sűrűbben váltani, és hasonlók. Gábor egy szóval sem reagált, de hazaérve nem állt be az udvarba. Kirakta a feleségét, és egy szót sem szólva elhajtott. Késő éjjel ment haza, és onnantól kezdve minden szabad idejében elautózott otthonról. Egyik alkalommal történt valami szokatlan. Az egyik piros lámpa, aminek jelentését nem ismerte, világítani kezdett a műszerfalon. Megállt az első benzinkúton, fellapozta a gépkönyvet, ami szűkszavúan csak annyit írt, hogy haladéktalanul keresse fel az első szakszervizt. A könyv hátuljából kinézte a legközelebbit, majd megpróbált elindulni, de az autó meg sem nyikkant. Kénytelen volt felhívni a szervizt, ahonnan autómentőt küldtek érte. Először még nagyon aggódott, amit aztán csodálat váltott fel, ahogy látta a szakértők munkáját. Csupa új és izgalmas szerszám meg szakkifejezés. Hoztak egy laptopot, csatlakoztatták a szervizporthoz, kiolvasták, majd kiütötték a hibakódot. Ellenőrizték a lambdaszondát, a kopogásérzékelőt, az áramlásmérőt és a központi egység többi érzékelőjét is. Az egyik vezeték oxidálódott, ettől megnőtt az ellenállás, a komputer hibás mennyiségnek érzékelte, és letiltotta az indítást, de már megoldottuk a problémát, mondta a szervizes. Gábor érdeklődött volna a részletekről, de minden mást elfelejtett, mikor meghallotta, hogy a mentés és a javítás költsége eléri az autó árának harmadát. Tudta, hogy ennyi pénz nincsen nála, és kénytelen lesz a feleségétől kérni, aki a közös bankszámlát kezelte. Ingerült veszekedés után Judit hajlandó volt sorban állni a bankban, és elbuszozni a szervizig. Annyira megenyhült attól, hogy a férjét ismét gyámoltalan kisfiúként láthatta, hogy este még hozzá is bújt az ágyban, ám ezúttal nem kapott viszonzást. Gábor innentől kezdve rettegett egy újabb hibától, hiszen az rengeteg pénzbe került volna, és újfent a feleségére szorult volna. Megvásárolta az autó javítási útmutatóját, elkezdett börzékre járni, ahol jutányosan szerezte be az alkatrészeket és a szerszámokat. Egész nap a könyvet bújta, és megpróbálta kiismerni a szerkezet működését. Képes volt éjszakákon át a bontóban vásárolt üzemanyag pumpa felett görnyedni, hogy szükség esetén meg tudja javítani. Felesége mardosó féltékenységgel nézte, ahogy leadta az évek során felszedett pocakot, külön költségvetést csinált a saját fizetéséből, és szemmel láthatóan jól érezte magát. Egyik este egyedül maradt otthon, mert Gábor a középiskolás haverjaival beült sörözni, mert olyankor nagyon jól lehet beszélgetni az autókról. Ilyenkor sosem vezetett, szigorúan betartotta a szabályokat. Judit kíváncsian lapozott bele a javítási útmutatóba, és csupa olyan dolgot látott, ami kínainak tűnt neki. Vezérműtengely, szelepdekni, karter, nyomatékkulcs. Szinte mindegyik bekezdésben felhívták a figyelmet, hogy a csavarokat az előírt nyomatékkal húzzák meg, különben baj lehet. Elkezdte ízlelgetni a baj szót. Először csak magában mondogatta, aztán hangosan is. Mintha valami varázslat történt volna, újra tizennyolc évesnek érezte magát. Visszatette a könyvet a helyére, és kiment a garázsba. Egy darabig nézte az autót, majd szórakozottan kinyitotta az ajtót beült, közben szopogatta a baj szót. Szétnézett, és hosszas keresgélés után megtalálta a motorháztetőt nyitó kart. Magát a tetőt kicsit nehezen nyitotta ki, mert még egy trükkös kallantyú is zárta, egy körme rá is ment, de nem bánta. Elcsodálkozott a motortérben található számtalan dolgon, megtámasztotta a motorháztetőt a fején, mert nem találta a kitámasztó pálcát, óvatosan elvett egy villáskulcsot, és megpróbált meglazítani vele valamit. Sokáig keresgélt, mert vagy kicsi, vagy nagy volt a kulcs a csavarokra. Végül talált egyet, aminek nekifeszült, de az meg sem moccant. Egy seprűnyéllel kitámasztotta a motorháztetőt, hogy két kézzel tudja húzni a kulcsot. A csavar engedett, és lazult egy kicsit. Egy darabig tanácstalanul nézte, majd lazított rajta. Gondolkozott, lazított, míg végül hangos csörrenéssel leesett az a valami. Juj, mondta meglepetten Judit, lezárta a motorházat, letette a kulcsot, és bement a házba. Nem tudott elaludni, és olvasni sem volt kedve. Férjét elálmosította a sok sör, rögtön elaludt, ő még sokáig forgolódott, és szövögette a terveket, majd a baj szót forgatva a szájában elaludt. Másnap nem is kellett sokáig várni a hatást. Gábor beült az autóba, Judit a házban hallgatózott. Nagy csattanás, majd szitkok és káromkodások hallatszottak befelé. Egy jó fél órás csönd után viszont duruzsolt a motor, nyílt a garázsajtó és az autó elvitte valahová a férjét. Ő maga sokáig ücsörgött, elégedett volt magával. Gábor csak este került elő, és bosszankodva mesélte, hogy teljesen váratlanul szétesett a kuplung bowdenjét rögzítő szerkezet. Ő egyesben hagyta a váltót, és igaz ugyan, hogy nyomta a pedált, de az nem húzta meg a kart a tengelykapcsolón, így az indítómotor nekilökte az autót a szerszámos asztalnak, és elrepedt a rendszámot tartó műanyag keret. Szerencsére megtalálta a földre eset anyát, így össze tudta rakni, és a városban műanyag keretet is kapott. Judit szokatlanul lelkesen hallgatta a beszámolót, és ez a lelkesedés az ágyban sem hagyott alább. Már hosszú ideje nem éltek házaséletet, és a férje kiszolgáltatott helyzete újra lázba hozta. Gábor nehezen reagált, de azért sikerült eljutniuk a behatolásig, és Judit kicsikart magának egy orgazmust is. Ez Gábornak már nem jött össze, és inkább elaludtak. Az elkövetkező hetekben gyakran elromlott valami az autóban, de ezekben az esetekben Judit ügyelt rá, hogy ne szedje teljesen szét az adott alkatrészt, így garantált volt, hogy Gábor valahol az út szélén álljon neki a szerelésnek. Esténként aztán nagy ritkán jött a szokásos szex, amit csak néha tudtak befejezni. Egyik nap Gábor a szeretőjéhez igyekezett, mert az is volt neki, mióta az autótól megkapta a szabadságot, a feleségétől viszont a szexet nem, mikor fékezni kényszerült az egyik kereszteződésben, ahol a B-vel jelölt kamionnak lett volna elsőbbsége. Oktatójától tudta, hogy az ilyen vészhelyzetekre való tekintettel mindig sebességben kell tartani a gépkocsit, hogy szükség esetén gázadással lehessen menekülni. Tövig taposta a gázpedált, de ezúttal Judit pont a gázbowdent lazította meg. Az autó nyekkent egyet, majd lefulladt. A sok tonnás jármű szinte szétkente az aszfalton a kis piros autót Gáborral együtt. Judit megpróbált sírni a hír hallatán, de nem sikerült. Nézte a lakást, az udvart, nem hiányzott semmi. Minden visszaállt az autót, sőt még a Gábort megelőző időkben megszokottra, amikor egyedül élt a szüleitől örökölt házban. Életükben rengeteget veszekedtek, hogy Judit mikor, mit, kivel és hogyan csináljon, de már több mint tíz éve, hogy meghaltak autóbalesetben.
