fields
Főoldal »  Bejegyzések » ( )

Fém százas

Fém százas vagyok, kívül hidegen csillogó ezüst, bensőm aranyos réz, tartalékaimról mit sem sejt a külvilág, és én sem tudok túl sokat. Szándékoltan-e, nem tudom, de egy automatába ejtettek, csak zuhanok lefelé, szédítő a sötétlő üresség. Mi vár rám? Biztosan fölváltanak, lesz belőlem öt darab húszas, bevásárlókocsiba pont jó, kell tej, kefir, olvadóbiztosíték, puha kenyér héja ropogós, csoki a kölöknek mert bömböl, mint az állat. Esetleg bankba helyeznek fialni, hogy a pénztársadalom hasznos egyede legyek, nem úgy, mint eddig: életem elmulasztott része valóban elmulasztott, nem lett belőlem ezres a sok év alatt. Környezetem milyen büszke volna, mikor év végén mögém írnák azt a rengeteg nullát. De nem lettem, csak a meglévő kettőt vakargattam hosszú időn át nagy magányomban, s a kívánatos többit önszorgalomból, magam írtam fel, sajnos önmagam elé, helytelenül. Helyiértéke egyesemnek így nem emelkedett, s elpazaroltam számos ifjúi évemet. Csak az amortizáció és a felvett kölcsönök slankították oldalam. Ennek most vége, mert végre koppanok valami fémesen. Ajándék automata lesz ez biztosan, már hallom a gyermeki zsivajt, kapnak fülbevalót, kisautót, nyalókát. Valami hirtelen felpörög, zakatol, zörög az egész világ, mégis csak egy kávéőrlő alkalmatosság lesz ez, hol egy széles futószalagon száguldok tova. És igen, már látom a fényt, használat után biztosan kisuvickolnak, büszkén verem majd vissza a napfényt, csillogok és ragyogok. Választok majd magamnak hivatást, hogy a haladás szolgálatába állíthassam minden erőmet. Hú, most megint zuhanok, egy csomó másik pénzérmén landolok, mindegyik hiányos, csorba, több százas kollégának hiányzik a közepe. Közvetlenül mellettem a falon csinos kis zománcozott tábla, rajta felirat: Selejtezett pénzérmékkel a zúzógép adagolója csak a vonalig tölthető!

  • 2007-03-05 00:00