fields
Főoldal »  Bejegyzések » ( )

Ármin és Alina

Projekt leírása

Lengyel Anna ajánlása után kért fel a Miskolci Nemzeti Színház, hogy dolgozzak a szerelem.hu projektben. Hárman írtunk egy drabot, három különböző részt úgy, hogy semmit nem tudtunk egymás munkájáról. Nem kötötték meg a kezünket, bármiről írhattunk. Néhány havonta leültünk a rendezővel, és ezek a kötetlen beszélgetések terelték a darabrészeket a végső állapot felé. A színpadra állítást az íróktól függetlenül csinálták meg, így számunkra is meglepetés volt, hogy hogyan dolgozták össze a különböző részeket. Nagy élmény volt Paulo Magelli-vel, és a miskolci társulattal dolgozni.

Rendező: Paolo Magelli. Díszlettervező: Lorenzo Banci. Jelmeztervező: Laczó Henriette. Dramaturg: Željka Udovičić. Zene: Arturo Annecchino. Zenei munkatárs: Tóth Loon. Videó: Hably Henrik, Kovács Zsolt. Ügyelő: Orehovszky Zsófia. Súgó: Bíró Klára. Rendezőasszisztens: Gribovszki Pál

A darabról

szinhaz.tv, port.hu, szinhaz.hu

Szereplők

Ármin  A fiú  Harsányi Attila 
Alina  A lány  Pataki Szilvia 
Magda  A fiú anyja  Bodor Német Gyöngyi 
Zsombor   A fiú apja  Hunyadkürti István 
Edit  A lány, aki reménytelenül szerelmes a fiúba  Fabók Mariann 
Bandi  A fiú megtermett, herélt macskája   Bősze György 
Szobor   A távhő szobra  Kerekes Valéria 

Részlet a darabból

Magda:  Meglepetés!
Ármin: Jó, gyere be!
  Magda terpeszállásban lépeget be a szobában, kezében súlyok csörömpölnek. A súlyokat összefogó damil vége a nadrágján vágott lukban tűnik el.
Magda: Ezt figyeld!
  Magda óvatosan leereszti a súlyokat, így azok a megfeszült damilon függenek a lábai között. Az arcán látszik a koncentráció, és az erőlködés. Némán számol az ujjain, tíznél nagy cuppanás, majd koppannak a súlyok a földön.
Magda: Tizenkét kiló! Érted? Tizenkét kiló, tíz másodpercen keresztül. Közel a világcsúcs!
Bandi: Kit érdekel?
Ármin: Mi van?
Magda: Már csak két kiló kell a világcsúcshoz.
Ármin: És ezt te most…
Bandi: a pináddal?
Magda: (Büszkeségtől sugárzóan.) Igen.
Ármin: Hű.
Bandi: Aztán minek?
Ármin: Aztán minek?
Magda: Az orvos mondta, hogy kellene mozognom valamit.
Bandi: Szerintem nem erre gondolt.
Ármin: Minek?
Magda: Tudod, a cukrom, meg a koleszterinem, meg az idegeskedés.
Ármin: Ezt nem szülés után szokták?
Bandi: Néhány grammos súllyal.
Magda: Akkor kezdtem. Csak néha elhanyagoltam. Tudod, nemrég olvastam, hogy tizennégy kiló a világrekord. Nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne megdönteni.
Ármin: Te tudod…
Bandi: Nem tudja.
Magda: Mindennap fogok edzeni.
  Magda csörögve húzza maga után a súlyokat, leül a szobor talapzatára.
Magda: Most, hogy már ilyen nagy gyerek lettél, és több szabad időm van, nekem is kell valami hobbi. Mint neked a gépezés.
Ármin: Több szabadidő?
Magda: Azt is monda az orvos, hogy nem dolgozhatok három munkahelyen.
Ármin: Nem?
Bandi: Nem.
Magda: Nem.
Ármin: Akkor ne dolgozz.
Magda: Ez nem ilyen egyszerű. Tudod, hogy többet költünk annál, mint…
Ármin: Tudod, hogy utálom a gazdaságtant.
Magda: Nem jövünk ki egy fizetésből. Ezért is dolgoztam eddig kettő helyett.
Ármin: És most? Nem tudsz találni valami könnyebb munkát?
Magda: Nem erről van szó. A sok idegeskedés, éjszakázás…
Ármin: És akkor mi lesz? Kikapcsolják a villanyt?
Magda: Azt azért nem. De le kell mondanom a telefonomat, az internet előfizetést…
Ármin: Nem, azt nem lehet! Hogy hívlak fel? Találjunk ki valamit!
Magda: Mégis mit?
Ármin: Csak kihúzod még a kenyérgyárban addig, amíg nem lesz valami.
Magda: Ott már nem. Ők küldtek orvoshoz, és megvan a papír, hogy nem dolgozhatok poros helyen, nem éjszakázhatok.
  Bandi fordultában leesik a radiátorról, nagyot puffan. Felül, nyújtózik, ásít.
Bandi: Nyau!
Ármin: De nekem internet kell.
Magda: Tudom.
Ármin: Akkor mi lesz?
Magda: Felhívtam az egyik ismerősömet. Azt mondta, hogy a káeftéjükhöz elmehetnél négy órában adminisztrálni.
Ármin: Én?
Magda: Jó gyakorlat lenne, mielőtt végzel.
Ármin: De én utálom a papírmunkát. Nem is ilyen sulikat néztem magamnak.
Magda: Pénzt akkor is kellene keresni.
Ármin: De én zenélni szeretnék, vagy rajzolni, de nem ezt. Azt akarod, hogy ott poshadjak egy ilyen fos helyen, és minden kreativitást kiöljenek belőlem?
Bandi: Milyen kreativitást?
Ármin: Már ami maradt azután a borzasztó iskola után.
Bandi: Milyen kreativitást?
Magda: Ne hibáztass.
Ármin: Nem hibáztatlak, de az akkor is fos volt.
Magda: Csak négy órát kell kibírnod naponta.
Ármin: Hogy fogok Second Life-ozni? Elvesznek a kreditjeim. Az őrületbe fognak kergetni.
Magda: Néhány hónapot kibírsz.
Ármin: Kicsinálnak
Magda: Amíg nem találok neked mondjuk illusztrátori munkát.
Ármin: Bekattanok.
Magda: Aztán úgyis kezdődik az iskola.
Ármin: A lábamra kötöm ezt a szobrot, és beugrom a Dunába.
Magda: Beszélsz itt butaságokat. Elkezdődik az új iskola, kifizeted a tandíjat, és elfelejted ezt az egészet.
Ármin: Én ezt nem bírom ki.
Magda: Minden jó lesz.
Ármin: És még én fizessem a tandíjat is?
Magda: Itt van a telefonszám. Kérlek, hívd fel még ma. Várják a hívásodat. Meg van beszélve, neked semmit sem kell intézned. Holnap beviszed az adószámodat, tb kártyádat, személyidet, és már dolgozhatsz is.
Ármin: De hogy fogok Second Life-ozni?
Magda: Szép, légkondicionált iroda.
Ármin: Utálom az irodákat.
  • 2010-01-01 00:00